Rozmaringos borkorcsolya

A rozmaringot gyerekkoromban nem használtuk, a család "konyhai köztudatában" nem szerepelt. Először akkor vált érdekessé, amikor egy barátnőm megmutatta féltve őrzött növénykéjét, és közölte: minden fűszernövényéből annyit szedek, amennyit akarok, de a rozmaringból csak egy ágacskát kaphatok! Ezt követően viszont kivette a sütőből a rozmaringos kacsát, és mindent megértettem. Sőt, óvatosan ugyan, de elkezdtem barátkozni vele.

Tavaly ősszel kaptam ajándékba egy üvegecske szárított növényt, aminek értékét növeli, hogy szeretettel nevelgetett, kézzel szedett, darált rozmaringról van szó. Akkor kezdtem recepteket keresni, hiszen ez már akkora mennyiség, amit csak úgy, hébe-hóba nem lehet elhasználni, ehhez tudatosan kell tervezni:)

A rozmaringos pogácsát itt találtam, remek sör- és borkorcsolya, de el tudom képzelni különböző kencék alapjaként, kenyér helyett, hidegtálon. Sőt, parmezán helyett érettebb juhtúróval is gondolkodás nélkül sütném meg.



Hozzávalók:
12,5 dkg liszt
10 dkg hideg vaj
2 ek tejföl
6 dkg parmezán
6 dkg gouda - én pannóniával készítettem, az volt otthon
1 kk só
1 kk rozmaring
1 tojássárgája kis tejjel elkeverve a tetejére
Mindent hozzávalót összegyúrtam, majd hűtőbe tettem 30 percre. Eután lisztes lapon kinyújtottam kisujjnyi vastagságúra, és kiszaggattam őket, majd 185 fokon 10 percig sütöttem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.