02
05/2018
0

Spárga citrommal, petrezselyemmel, kókusztejjel

kicsisparga.jpg

A megbocsátás az olyan, hogy utána többet nem haragszol? - a hét talán nem egyik legfontosabb mondata. Bár amikor elhangzott, nem voltam jelen, elég sokat beszélgetünk mostanában arról, hogy miért is haragszik az ember, mi az, amit nem tud elfelejteni. És miért. És mennyire kár haragra fecsérelni az időt, mégsem tudunk leszakadni róla.

A kert elbűvölő hatással van ránk, imádjunk a nap minden szakában, ha süt, ha esik, ha fúj. Valami kedvességet, szépséget, titkot minden napra tartogat. Ez a korai nyár ráadásul beindította a növényeket rendesen. Kertész ismerős mesélte, hogy a növények annyira megzavarodtak, hogy a kis palánták nem a gyökerüket növesztik, hanem az égbe akarnak törni egyből. Nálunk virágzik a paradicsom, a szomszédban a bodza. Kit érdekel, hogy nincs még csillárunk, ha ez így megy tovább, nem is lesz egy ideig, nincs időm keresgélni.

Amikor még csak álmodoztam a kertről, egy barátnőm kicsit furán közölte, hogy egy kert mellett bizony nem lehet lébecolni, amikor ideje van a dolgoknak, azokat meg kell csinálni. Mivel nekem mondta, azt kell, hogy gondoljam, nem nézte ki belőlem, hogy képes lennék szigorúbb életvitelre :) Tegnap reggel jutott ez eszembe, amikor fél hétkor már gyomláltam, ültettem, fotóztam. Előző este végre esett, ki kellett használni, hogy puhább a föld. Azon gondolkodtam, hogy miért is tudtam volna eddig, hogy ez milyen, amikor egyáltalán nem volt szükségem erre a tapasztalásra. És lám-lám, amikor eljött az ideje, mekkora örömmel csinálom:)

Még nagymama is büszke lenne rám, olyan vidáman gyomlálok, mint egy kisangyal. Pedig világosan emlékszem, mennyire nem értettem őt, amikor a kövek közül szedegette a füvet...

Persze, közben főzök is, fotókkal próbálom dokumentálni, csak megírni nincs idő. A gép előtt töltött időt kertészetek felkutatásával töltöm, növényekkel ismerkedem.

Meg azért sem jelentkeztem, mert idén annyira vágytam már az új ízek után, hogy nem is volt kedvem gyökérzöldségekről írni, pedig igyekeztem mindent kihozni belőlük.

Most, hogy van már spárga, ujjongok, örülök, és gyorsan meg is osztom ezt a főzelék receptet, amiről magam sem tudtam, hogy milyen lesz, amikor elkezdtem, csak tettem bele abból, ami volt itthon. Imádtuk.

Hozzávalók:

1 kg spárga
2 szál újhagyma
5 dl zöldségalaplé (vagy hús/csont)
1 kis csokor petrezselyem
3 ek olaj
2 ek vaj
1 dl kókusztej
citrom ízlés szerint

A spárgát megtisztítom: a végét letöröm, a jó részét 3-4 cm-es darabokra töröm. Pár spárgafejet félreteszek. A petrezselyemről leszedegetem a leveleket. Az újhagymát felkarikázom, az olajon kevergetem két percig, majd rádobom a megtisztított spárgákat, felöntöm az alaplével, sózom, beledobom az összekötött petrezselyemszárat. Fedő alatt 10-12 percig főzöm.

Közben a petrezselyemleveleket 1 perce fövő vízbe teszem. Az olvasztott vajon pár 2-3 perc alatt megsütöm a félretett spárgafejeket.

A megfőtt spárgából kiszedem a petrezselyemszárat, eldobom. Két merőkanálnyi spárgát kevés lével kiszedek, leturmixolom a forrázott petrezselyemmel. Visszaöntöm a spárgákra, citrommal és kókusztejjel ízesítem.

Magában, vagy főtt rizzsel tálalom. A tányéron megszórom a vajban sült spárgafejekkel.

 Ha tetszett a bejegyzés, és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a Paszuly facebook oldalát, itt megteheted. Instagramon is követhetsz.

A bejegyzés trackback címe:

https://egigeropaszuly.blog.hu/api/trackback/id/tr2013884320

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.