15
12/2017
0

Nagytata

nagytata_99.jpg

2013

Arról, hogy ő valaha is meg fog halni, idén januárban kezdett el beszélni. Igaz, tavaly decemberben, a születésnapján, a 102-en már csak nevetve, inkább rám hagyva mondta, hogy igen, jó lenne még vagy öt évet élni. És olyan köszönőbeszédet mondott, hogy csak kapkodtuk a fejünket.

Imádott élni, pedig nem volt olyan könnyű ez a 102 év. Az első fele semmiképp. Édesapját nem ismerte személyesen, elvitte a háború. Édesanyja, hogy el tudja tartani két gyermekét, az elején Kolozsváron vállalt munkát, majd Brassóban. Messze Nagymedesértől, a nagytata szülőfalujától, és a gyerekeket se tudta magával vinni. Ő, alig négyévesen egyedül maradt egy nagybácsinál, és libapásztor lett. Imádta a nagybátyját, és mindenkit Medeséren. Aztán 14 évesen Vízaknán lett cipészinas. Imádta a mesterét, a barátját, Vízaknát. Később Brassóba került, és imádta a kollégákat, a munkáját, azt, hogy együtt volt újra a család. Aztán következtek a bécsi döntések, és Kolozsvárra futott, mert a határ jobbik oldalára akart kerülni. És mivel itt ismerte meg nagymamát, nem haragudott a nagy történelmi változások miatt sem, mert ahogy mondta egyszer: tudod fiam, ha nem lett volna bécsi döntés, ti se lennétek. És különben is, imádta Kolozsvárt, a műhelyeket, ahol dolgozott, később a Solidaritetea szövetkezetet, a kollégáit, és továbbra is a munkáját.

nagytata_img_011.jpg

Vízakna - 1928 körül - Polixéniával, az édesanyjával

És hát őt is szerette mindenki. Szelíd ember volt, dalárdába és fürdőkbe járt, olvasott, kirándult, érdeklődött a világ dolgai iránt. Órákig nézegette a történelmi atlaszát. Amikor Kolozsváron összeszedték az utcáról a férfiakat, hogy munkaszolgálatra vigyék, megszökött a sorból. Amikor Honthy Hanna Kolozsvárra érkezett vendégszerepelni, felmászott a zsinórpadlásra, csakhogy láthassa élőben nagy kedvencét. Sőt, minden szabályt áthágva az öltözőjébe is bement, így van nekünk dedikált fotónk Honthytól. A fogdát nem tudta elkerülni, de ott meg hamar kiderült, neki sok köze nincs ahhoz a lopott bőrhöz, amiből akkoriban mindenki készítette a cipőket, pár nap múlva kiengedték. Mintha az élet mindig kárpótolni akarta volna azért, amiért soha nem kímélte.

nagytata_p1000027.JPG

1941

Állandóan ment, és ebben nagy partnerre talált bennem. Háromévesen mondtam neki, hogy gyalog menjünk haza az óvodából, hogy jól fáradjunk el. És attól kezdve rengeteget gyalogoltunk: városban, erdőn, mezőn. Remekül tudtunk beszélgetni, vagy éppen hallgatni együtt. Csodákat mesélt régről, és még régebbről. Vízaknáról, Brassóról, Kolozsvárról. A bálról, ahol nagymamával megismerték egymást. Nem is tudom, ő, vagy én vártam-e jobban, hogy betöltsem a 14 évet, és vihessen motorozni. Szedett nekem havasi gyopárt, nekem adta a kedvenc tollait és a Honthy Hanna fényképét. Egyszer szétszedett egy hatalmas farakást, mert beszorult alá egy kiskutya, akiért nagyon fájt az szívem.

 

nagytata_vizakna.jpg

Vízakna

Idén májusban mintha kicsit felgyorsította volna a leépülését, mert az erős szervezete csak nem akarta feladni. Elkezdett kevesebbet enni. És már nem ugrott, ha Édesanya sétálni hívta. Júliusban meg egyszer csak nem kelt fel. Hazarendelte a családot, életében talán először volt szigorú. Bennünket is megvárt augusztus elején, örült nagyon, hogy látott. Amikor augusztus végén, az utolsó délután – akkor már csak Édesanyával állt szóba, másra nem reagált – mondtam neki, hogy ne féljen, induljon el, könnybe lábadt a szeme. Bár tudta, hogy itt az idő, azért mégiscsak sajnálta itt hagyni ezt az egészet.

nagytata_csalad_1958.jpg

1958

A temetés után rendezgettük a dolgait, a fotói között találtunk egy gondosan becsomagolt pakkot. Németországba disszidált barátjának az évtizedeken át írt levelei voltak benne, meg egy levél nekem. Ebben felszólított, hogy őrizzem meg a leveleket, mert Dénes bácsi sokat jelentett neki, és megérdemli. Semmi másról nem hagyakozott. Csak arról, hogy a barátja levelei jó kézbe kerüljenek.

nagytata_100.jpg

2014 - a századik születésnap

A bejegyzés trackback címe:

https://egigeropaszuly.blog.hu/api/trackback/id/tr4113499815

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.