17
11/2017
8

Egy hónap nejlonzacskó és nejlonszatyor nélkül. Lehetetlen?

kicsiszatyor.jpg

fotó: unsplash.com

Azt veszem észre, hogy általában minden szülő aggódik, hogy milyen óvodába, iskolába, magánórára, sportra, egyetemre járjon a gyereke, hogy a lehető legjobban érvényesüljön majd. Az viszont már jóval ritkábban kérdés, hogy azért mit tesznek, hogy picit is könnyítsenek a Föld terheltségén, hogy mire a gyereke kijárja a legjobb óvodát, iskolát, egyetemet, élsportoló lesz és nagyon érvényesült, addig még legyen egy olyan élhető hely, ahol a tudását kamatoztatni tudja.

Persze, szörnyülködünk Kínán, meg Indián, elmondjuk azt is, hogy borzasztó, ami az esőerdőkben történik, de ha a mi kényelmünk múlik azon, hogy most gyalog, vagy autóval megyünk, kivágunk-e az erdőből egy kicsit, vagy sem, kidobjuk-e az ételt vagy sem, akkor sokkal megengedőbbek vagyunk, sőt, olykor természetesnek találjuk, hogy igen, autózunk, kivágunk, eldobunk. A környezetszennyezést is valahogy mindig mások „csinálják”.

Magam sem vagyok kivétel, bár igyekszem-igyekszem, de mondjuk a komfortzónámat emiatt még nem nagyon hagytam el. Például általában van nálam szatyor, de ha éppen nincs, sebaj, vásárolok. Most azonban kipróbálom, hogy milyen az, ha nem vagyok magammal ennyire megengedő. Eldöntöttem, hogy egy hónapig megpróbálok minél kevesebb nejlonzacskót hazahozni. A cél persze a nulla, de úgy vagyok vele, hogy jobb lesz utólag örülni, mint közben bosszankodni, mert valamiért nem sikerült tökéletesen tartani magam az elhatározáshoz. Szóval minél kevesebb zacskó, és a történések napi dokumentálása.

kicsiszatyor1.jpg

fotó: unsplash.com

Az már most is alaphelyzet, hogy szatyor mindig van nálam, ezért nagyon sokszor nem kérek nejlont. De ha például olajos magra volt szükségem, eddig szótlanul néztem, hogy zacskóba mérték. Ugyanígy a hentesnél sem tiltakoztam, hogy nejlonba tették a húst, hiszen hogyan másképp hoztam volna haza?

Nos, ezeken szeretnék most változtatni. Ez ezt jelenti, hogy sokkal tudatosabban meg kell terveznem a vásárlásokat, sőt, azt is, hogy mit eszünk. Hiszen azt is el szeretném kerülni, hogy utolsó pillanatban leugrom a boltba, és veszek például valamilyen előre csomagolt húst, amivel hazahozok egy kisebb raklapnyi műanyagot. Ezentúl tervezetten megyek vásárolni, műanyag dobozokkal, vászon zacskókkal, szatyrokkal felszerelkezve. És ha nem lesz nálam több szatyor, doboz, akkor hiába látok meg bármit, nem veszem meg, mert nincs mibe tenni. Ez a terv, meglátjuk, mennyire megvalósítható.

Az könnyebbséget jelent, hogy általában egy nagyon csinos hátizsákkal járok, 1-2 kilónyi cuccot bármikor elnyel, illetve az üres műanyag dobozokat sem kell külön szatyorban hordoznom. Összeszedtem az összes vászon szatyromat – ezekből előnyben részesítem a vállra akaszthatókat. Azt ugyanis nagyon nem szeretem, ha hosszabb ideig kézben kell cipelnem. Műanyag dobozból valószínű, kell vásárolnom még egy szerettet, ezek tárolása sem egyszerű egy kis lakásban, de legfeljebb majd azt is jobban átgondolom, hogy a konyhaszekrényből mire van feltétlenül szükség, és mi az, ami csak a helyet foglalja.

szatyrok.jpg

Az is biztosan könnyebbséget jelent, hogy kenyeret gyakorlatilag nem vásárolunk, így például a pékségben nem kell vitatkozni a zacskón. Azt még nem tudom, hogy a csarnokban a hentesek mit szólnak a dobozaimhoz, de minden este elmesélem facebookon, hogy miket vásároltam, és miben hoztam haza.

A projektet már egy ideje dédelgetem magamban, erre a héten minden újság címlapon hozta, hogy immár 185 ország 15364 tudósa figyelmeztet bennünket, hogy lassan elértünk az utolsó utáni pillanathoz. Túlontúl kihasználjuk a Föld tartalékait, szennyezzük a vizeket, levegőt. Tettek jó néhány javaslatot is, ebből igazán csak néhány: több természeti rezervátumra lenne szükség, csökkenteni kell a szemétbe jutó élelmiszer mennyiségét, és támogatni kell a fogyasztás csökkentésére irányuló kezdeményezéseket.

Nos, akkor én elkezdem. Azt nem tudom, mennyivel fogunk kevesebbet fogyasztani, de az egészen biztos, hogy zacskóból alig engedünk be párat az életünkbe. Szurkoljatok és kövessetek!

A bejegyzés trackback címe:

https://egigeropaszuly.blog.hu/api/trackback/id/tr2313292483

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jossarian 2017.11.20. 10:48:58

En is ovom a kornyezetet, minden muanyaghulladekot eltuzelek. Hadd ne szennyezze az oceanokat

Duplaxiii 2017.11.20. 10:49:12

Én imádom a cenzúrázó Y generációs aktivistákat!
Miért is lenne kíváncs mások véleményére.
Kinyilatkoztatni! Az ma a menő.
KAPCSOLD KI A KOMMENTELÉST!
Vagy ne cenzúrázz!

J.W. Booth 2017.11.20. 10:49:18

Bocs, de nagyon sok embernek ez már nem extra.

midnightcoder2 2017.11.20. 10:49:30

Esetleg ha a népességrobbanást meg lehetne állítani a fejlődő országokban, azzal picit többet lehetne tenni mint ha senki sem venne nejlonzacskót.

leopolderika 2017.11.20. 10:53:25

@Duplaxiii: nagyon kedves vagy, de sajnos már nem vagyok Y generáció:) Nem gondolom, h a bejegyzés kinyilatkoztatás. Magamról írtam, dehát sokkal klasszabb háborogni, mint elolvasni egy posztot. Ugye? Azon kívül hiába ordítasz, ez az én blogom, és ameddig ilyen kommenteket írnak, mint amilyen a tied is, kénytelen vagyok megszűrni :) Remélem, megértesz :D

leopolderika 2017.11.20. 10:58:07

@J.W. Booth: de jó, hogy te is mindenhova viszel magaddal dobozokat, abba méreted a húst, az apróbb cuccokat is! Mindig van nálad pár vászonszatyor, és téged soha nem lehet zavarba hozni. Milyen jó! :D :D :D Nekem van pár ismerősöm, aki egyelőre nem annyira környezettudatos mint például te is, meg az a sok ember. A tapasztalatom az, hogy az ehhez hasonló bejegyzések még mindig jól jönnek.

leopolderika 2017.11.20. 11:00:19

@midnightcoder2: uncsi, amikor a népességrobbanással jönnek olyan esetben az emberek, amikor nekik is tenniük lehetne valamit. A kettő nem zárja ki egymást, sőt! A világ egy részén sok a gyerek, a másik részén meg belefulladnak a nejlonokba. Egyik sincs rendben.