01
08/2016
1

Gyerekkorom málnatortája

malnatorta.jpgFotó: Krumpli Béla

A dupla meglepetések napja volt az a bizonyos. Születésnapom volt, éppen Bélesen sátoroztunk. Valamikor a nyolcvanas évek közepén.

A születésnapjaimon mindig nagy buli volt, Románia felszabadulásának másnapján születtem. Szabadnap volt, mi meg egészen biztos, hogy barátokkal kirándultunk. Ami azt jelentette, hogy a szűk családon kívül minimum négy-hat, de inkább nyolc-tizenhat ember ünnepelt engem. Gyerekként ez sokkal fontosabb volt mint az, hogy lehet-e kapni húst, vagy sem.

Abban az évben kevés málna és áfonya termett, a férfiak elég nagy utat bejártak, hogy egy nem túl nagy doboznyit teleszedjenek. Hajnalban indultak, kora reggel már vissza is érkeztek, elég fáradtan. Jómagam úgy ítéltem, hogy annyi málnából úgysem lesz se lekvár, se szörp, nem érdemes hazavinni. Ráadásul anyukámék sátrában találtam egy csomag tortalapot, amit egyáltalán nem értettem, hiszen ilyet nem nagyon vásároltunk otthon sem. Azt még végképp nem értettem, hogy Bélesen mi hasznát vehetnénk?!

A fejemben elég hamar összeállt a terv: a sok nem túl hasznos dolgot én egyesítem, és meglepek vele mindenki.

Barátnőmet beavattam, megkaparintottuk a szükséges hozzávalókat és eszközöket, megtiltottuk mindenkinek, hogy az erdő bizonyos részébe utánunk jöjjenek, és elvonultunk.

Villával felvertük keményre a tojáshabot, belekevertük a málnát. A krémmel megtöltöttük a lapokat, kidíszítettük a tetejét, és diadalittasan kivonultunk. Úgy 12 éves lehettem.

Ma is fel tudom idézni azt az érzést ami eltöltött, amikor kiterveltem az egészet. Aztán az izgalmat, ahogy vertük a tojáshabot. És soha nem feledem Édesapa arcát, amikor a tortát még nem, csak azt látta, hogy a málnásdoboz kiürült:)

Iszonyú büszke voltam, és boldog, hogy megvendégelhetem a társaságot. A torta rendkívül finom lett. A málna levét „felitták” a lapok, könnyen lehetett szeletelni. A havasokban szedett gyümölcs elképesztően zamatos volt. A tojáshabnál meg nem is kellett „profibb” krém.

Mint utóbb kiderült, a tortalapot azért hozták, hogy engem meglepjenek egy tortával is. A férfiak azért keltek fel hajnalban, hogy akár a világ végére is elmenjenek egy tortányi málnáért. Azt is elmesélték, hogy ha a tortát a felnőttek készítették volna el, sokkal bonyolultabban tették volna. Akkor már napok óta azon gondolkodtak, mivel locsolgassák a lapokat, hogy megpuhuljanak. A krémről sem gondolták, hogy a tojásfehérjébe kevert málna önmagában is megfelel.

Az emlékeimben élő tortát nem lehet reprodukálni, ahhoz kellene az a tortalap, amit már nem gyártanak. Dobos tortalapként árulták, csomagonként talán hatot. Kemény volt, és volt benne valami aroma, amitől akkoriban még finomnak is tűnt…

A tányér Lantos Judit munkája.

A bejegyzés a VKF! 79, Egy nyár, egy történet, egy recept fordulójára íródott.

Hozzávalók (18 cm-es formához):

a lapokhoz:
4 tojás
6,6 dkg porcukor
6,6 dkg liszt
2,5 dkg vaj

a krémhez:
4 tojásfehérje
12 dkg (por)cukor
40-50 dkg málna
pár csepp citromlé

Sütőpapíron körberajzoljuk a sütőforma alját hatszor. Nekem egy tepsire háromszor ráfér. A vajat felolvasztjuk, félretesszük. Pár málnaszemet félreteszünk a torta díszítéséhez.

A tojássárgákat kihabosítjuk a cukor felével. A tojásfehérjékből kemény habot verünk a maradék cukorral. (A cukrot akkor kezdjük el 2-3 részletben adagolni, amikor a tojáshab már kezd összeállni.)

A tojásfehérjét óvatosan beleforgatjuk a tojássárgájába, beleszitáljuk a lisztet, beleöntjük a vajat, és óvatosan összekeverjük. Hat egyenlő részre osztjuk, igen, én mérleggel kimérem. A szemmértékembe nem nagyon bízhatok:)

A kirajzolt körökre kenjük a tésztát, és 200 fokos sütőben 10-12 perc alatt megsütjük. Azonnal leszedjük a sütőpapírról, rácson kihűtjük.

A krémhez a tojásfehérjéket elkezdjük felverni, fokozatosan beleszórjuk a cukrot, majd hozzáöntjük a citromlevet. A kemény beleszórjuk a málnaszemeket, és tovább verjük, míg kissé összetörnek.

A krémet hat részbe osztjuk, megkenjük a lapokat, és egymásra tesszük. Málnaszemekkel díszítjük, és 1-2 órát hűtőben pihentetjük.

Ha tetszett a bejegyzés, és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a Paszuly facebook oldalát, itt megteheted. Instagramon is követhetsz.

A bejegyzés trackback címe:

https://egigeropaszuly.blog.hu/api/trackback/id/tr238925796

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zsanuária 2016.08.01. 12:29:13

Ismerem én is ezt a málnakrémet, nálunk is készült régen is, de még ma is, sőt az összes bogyósból, mind finom és egyszerű :-)