Kolozsváron születtem, és egy olyan családban nőttem fel, ahol mindenki jól sütött-főzött, szeretett vendégeket fogadni, és nyitott volt az új ízekre. Így aztán nálunk a konyha tulajdonképpen az egész Erdély, erdélyiség tökéletes leképzése volt már a nagyanyáim idejében is. Pont olyan színes, sokízű, változatos, befogadó. Nálunk jól elfértek egymás mellett a román, sváb, zsidó, örmény és még ki tudja milyen ételek, a hozzávalók mellett saját történettel megspékelve.

Gazdag örökség szállt így rám, amit aztán tovább gyarapítottam, alakítgattam a saját ízlésem szerint, de mindig vissza-visszatérve a családi hagyományokhoz.

Főzni, a szó klasszikus értelmében soha nem tanultam, nem is volt szükségem rá: figyelve a nagyanyáimat és anyukámat, sok mindent megjegyeztem. Amikor elkezdtem rendszeresen főzni, magam is meglepődtem, hogy mennyi recept, praktika, tudás van a fejemben. Ezek megosztására született a Paszuly.

Leopold Erika

A bejegyzés trackback címe: