30
01/2012
5

Gesztenyés tallér

Fotó: Krumpli Béla

Kiderült, hogy anyai nagyanyám elveszettnek hitt receptjeit én őrzöm jó néhány éve. Egy olyan füzetben, amit mindig csak félig forgattam, azt gondoltam, a többi engem nem érdekel. Így rejtjük el a kincseket saját magunk elől:)

A recepteket olvasgatva anyukámmal egymás szavába vágva idéztük fel a süteményeket, és a hozzájuk kapcsolódó emlékeket, családi történeteket, eseményeket. Tulajdonképpen az egész gyerekkoromat.

Anyai nagyanyámnak volt egy hatalmas zsírosbödönje, amiből soha ki nem fogyott a baracklekvárral összeragasztott linzerkarika. A teteje lyukas volt, még őrzöm azt a gyűszűt, amivel ezeket a kis lyukakat készítette. A zsírosbödönben általában lehetett bízni, ha egy kis édességet kívántunk, ez volt az alap, a mindennapi sütemény. Aztán voltak a kivételek, amikor valami különlegeset sütött. Valami olyat, amivel ünneppé varázsolta a hétköznapokat. Télen egy két alkalommal például gesztenyés tallért.

Nagymama ehhez maga szedte a gesztenyét minden ősszel, és a fél országon keresztül cipelte hazáig. Majd ha eljött az ideje, gesztenyepürét készített, és azzal töltötte meg a kis krumplis pogácsákat. Bolti gesztenyekrémmel a világért nem készítette volna, az nem olyan, mondta, és igaza volt. Mindig két-három adagot sütött, és ellátta az egész családot. Akkora munka volt, hogy néhány szemért nem volt érdemes nekilátnia. Emlékszem, milyen boldogan adta át, és arra is, hogy milyen jó érzés volt beleharapni a pihe-puha tésztába, és érezni, ahogy a gesztenye, a tészta és a lekvár íze egyesül.

Annyira elözönlöttek az emlékek, hogy muszáj volt megsütnöm. Kíváncsi voltam, hogy most is ugyanolyan finomnak érzem-e, mint gyerekkoromban. Olyan volt. Az, hogy legközelebb mégis kicsit puccosabb lesz, a véletlennek köszönhető: a fotózás kedvéért néhány szemre raktam csokoládét, hogy jobban mutassanak, ám kiderült, hogy így még sokkal finomabb. A jövőben már az étcsoki is szerves tartozéka lesz a talléroknak.

Persze én már nem vagyok annyira elszánt, és a gesztenyepürét pucolt, fagyasztott gesztenyéből készítem. Nagyjából 30 dkg-nyi pürére van szükségünk, én minimum dupla adagot készítek, a felét úgyis megeszem. Kevés cukorral édesítem, így jobban érvényesül a gesztenye. Rum egyáltalán nem kell bele. És természetesen igazi tejszínt használok.

Hozzávalók:

a tésztához:
25 dkg liszt
25 dkg főtt krumpli apróra reszelve
15 dkg vaj
15 dkg cukor
1 citrom reszelt héja
1 sütőpor

A hozzávalókból tésztát gyúrok, és egy éjszakán át a hűtőben pihentetem. Másnap vékonyra (kb. 5 mm) nyújtom, pogácsákat szaggatok belőle, és 180 fokra előmelegített sütőben megsütöm.

a gesztenyepüréhez:
60 dkg gesztenye (fagyasztott, Maroni)
2,5 dl víz
2,5 dl tej
5-7 dkg porcukor ízlés szerint
5 dkg puha vaj
1 dl tejszín kemény habbá verve

A gesztenyét a víz és a tej keverékében puhára főzöm, majd leturmixolom. Belekeverem a vajat és a porcukrot, majd óvatosan a tejszínhabot. Hűtőbe teszem, hogy kicsit megdermedjen.

a tallérokhoz:
lekvár - nálam ribizli
csokoládé - min. 70%

A tallérokat vékonyan megkenem lekvárral, majd kettéosztom őket. Az egyik felükre gesztenyepürét kenek, és befedem a másik felükkel. A csokoládét megolvasztom vízfürdőben, és egy kanál segítségével a tallérokra csorgatom.

Címkék: aprósütemény

A bejegyzés trackback címe:

https://egigeropaszuly.blog.hu/api/trackback/id/tr955593581

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Édeskonyha 2012.01.30. 11:39:22

Nagyon guszta!

Mindennapi Manna 2012.01.30. 12:41:11

Köszönöm!

Judit 2012.01.30. 13:51:12

Ezt most elképzeltem, milyen finom-a puha tallérok, a gesztenye és a lekvár...A csokival még jobban néz ki !

Vicuska 2012.02.08. 22:25:39

Mutatós és finom összetétel :)

Mindennapi Manna 2012.02.09. 12:23:04

Köszönöm!