Lassan elkezdem karácsonyi szemmel keresgélni a recepteket. Mindent nem próbálok ki, de ha olyan valamit készítek, amit akár az ünnepi asztalon is el tudok képzelni, megjegyzem. Szerencsés esetben:)

Az egyik kávézóban van egy nagyon finom rózsás energiagolyó, amelyiknek a receptjéért elég régóta nyúz egy barátnőm. Merthogy annyira nagyon aranyos, hogy kinézi belőlem: én csak ránézek valamire, és máris tudom, hogy pontosan miből van.

A nagy szilvalekvár főzésről egy kis vödörnyi félig kész, már nem cibre, még nem fekete szilvalekvárral tértünk haza.

És akkor amikor nem is számítottam rá, eljutottam egy szilvaíz főzésre, nagymama szülőfalujába, Magyarlétára*.

A lazulás bajnokai vagyunk az utóbbi időben, igaz, más választásunk nem nagyon volt:) De erről majd egy másik alkalommal számolok be.