Citromos fotográfus szelet - szénhidrát csökkentett

Nagyon összetett dolog cukorbetegeknek, IR-eseknek desszerteket készíteni. Szerencsére nem személyes érintettség miatt kísérletezem, kihívásnak pedig nagyon izgalmas. Nem egyszerűsíti a dolgot, hogy több iskola is létezik, ember legyen a talpán, aki eligazodik ezek között:)

Van, akinél semmi nem számít, bármit ehet, gyógyszert szed, és jól elvan. Van, akinél más nem számít, csak az édesítő gyümölcscukor legyen, és azzal van el. Olyan is van, aki számolja a szénhidrát mennyiségét, figyel a milyenségére és egy negyedannyi nevű édesítőszerrel édesít. Az is lehet, h még ennél is színesebb az IR-világ, hiszen például itt nincs is szó a mindenféle egyéb folyékony, stb. édesítőről, de ebbe most nem megyek bele.

A sok édesítő közül a negyedannyit választottam, miután kipróbáltam, és valóban nincs semmilyen mellékíze. Az érintetteknek hatalmas könnyebbség, hogy van egy ilyen klassz édesítőszer, amivel gyakorlatilag teljes az ízélmény, habcsókon és pavlován kívül bármi készíthető:) Ha valaki még nem ismeri ezt a készítményt, arra figyeljen kell, hogy olyat vegyen, amiben szukralóz is van. A másik fajtát paleosoknak fejlesztették, és állítólag nem teljesen semleges ízű.

Van egy személyes szakértőm, aki segít kiigazodni ebben a világban. Az fentebb leírtakat tehát nem mind magam tapasztaltam meg, de a süteményeket én fejlesztem, és ezeket természetesen mind megsütöm és megkóstolom:)

A fotográfus szelet kialakulásában még egy ember részt vett. Csokoládés sült madártejet készítettem már, vaníliásat is, de citromosan nem jutott eszembe kipróbálni. Egy nagyon kedves ismerősöm írta a minap, hogy legközelebb kipróbálja, és annyira megfogott, hogy muszáj volt azonnal a tettek mezejére lépnem. Hurrá-hurrá, nagyon finom lett, éljen a sokoldalú sült madártej szelet!

És miért pont fotográfus szelet? Mert Krisztina egy fotógaléria tulajdonosa, és így azonnal tudni fogjuk, melyik sütiről beszélünk. A nagymama receptes füzetében is mindig ott van, hogy kitől van a recept, ugye?

A köles lisztnek - Eleven Portáéktól rendeltem - pedig azért örülök, mert szép, világos. A teljes kiőrlésű lisztektől sokszor barnább lesz a sütemény, ami ritkán ugyan, de tud zavaró is lenni. Meg aztán milyen klassz, hogy ennyi alapanyag közül lehet válogatni!

Hozzávalók:

100 g vaj
35 g negyedannyi 
4 tojás
csipetnyi só
90 g kölesliszt
1 citrom frissen reszelt héja
100 ml frissen facsart citromlé
400 ml kókusztej
málna, bogyós gyümölcs a díszítéshez

A vajat megolvasztom, félreteszem. A tojásokat szétválasztom. A fehérjéket csipetnyi sóval kemény habbá verem. A tojássárgákat a negyedannyival habosra verem, majd beledolgozom a vajat. Belekeverem a citromhéjat, a citromlevet, majd a kókusztejet. Végül óvatosan hozzáadom a felvert fehérjéket. Ez így egy híg massza, nem kell megijedni tőle:)

Kivajazott, lisztezett mély tálba öntöm, és 180 fokra előmelegített sütőben 60 perc alatt megsütöm. Ha a teteje nagyon pirulna, félidőben fóliával letakarom.

Csak hidegen szeletelhető, ezt az adagot nyolcba vágtam. Málnával a legfinomabb, de jól passzolnak hozzá a többi bogyósok is.

 Ha tetszett a bejegyzés, és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a Paszuly facebook oldalát, itt megteheted. Instagramon is követhetsz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.