Nagytata

2013

Arról, hogy ő valaha is meg fog halni, idén januárban kezdett el beszélni. Igaz, tavaly decemberben, a születésnapján, a 102-en már csak nevetve, inkább rám hagyva mondta, hogy igen, jó lenne még vagy öt évet élni. És olyan köszönőbeszédet mondott, hogy csak kapkodtuk a fejünket.

Imádott élni, pedig nem volt olyan könnyű ez a 102 év. Az első fele semmiképp. Édesapját nem ismerte személyesen, elvitte a háború. Édesanyja, hogy el tudja tartani két gyermekét, az elején Kolozsváron vállalt munkát, majd Brassóban. Messze Nagymedesértől, a nagytata szülőfalujától, és a gyerekeket se tudta magával vinni. Ő, alig négyévesen egyedül maradt egy nagybácsinál, és libapásztor lett. Imádta a nagybátyját, és mindenkit Medeséren. Aztán 14 évesen Vízaknán lett cipészinas. Imádta a mesterét, a barátját, Vízaknát. Később Brassóba került, és imádta a kollégákat, a munkáját, azt, hogy együtt volt újra a család. Aztán következtek a bécsi döntések, és Kolozsvárra futott, mert a határ jobbik oldalára akart kerülni. És mivel itt ismerte meg nagymamát, nem haragudott a nagy történelmi változások miatt sem, mert ahogy mondta egyszer: tudod fiam, ha nem lett volna bécsi döntés, ti se lennétek. És különben is, imádta Kolozsvárt, a műhelyeket, ahol dolgozott, később a Solidaritetea szövetkezetet, a kollégáit, és továbbra is a munkáját.

Vízakna - 1928 körül - Polixéniával, az édesanyjával

És hát őt is szerette mindenki. Szelíd ember volt, dalárdába és fürdőkbe járt, olvasott, kirándult, érdeklődött a világ dolgai iránt. Órákig nézegette a történelmi atlaszát. Amikor Kolozsváron összeszedték az utcáról a férfiakat, hogy munkaszolgálatra vigyék, megszökött a sorból. Amikor Honthy Hanna Kolozsvárra érkezett vendégszerepelni, felmászott a zsinórpadlásra, csakhogy láthassa élőben nagy kedvencét. Sőt, minden szabályt áthágva az öltözőjébe is bement, így van nekünk dedikált fotónk Honthytól. A fogdát nem tudta elkerülni, de ott meg hamar kiderült, neki sok köze nincs ahhoz a lopott bőrhöz, amiből akkoriban mindenki készítette a cipőket, pár nap múlva kiengedték. Mintha az élet mindig kárpótolni akarta volna azért, amiért soha nem kímélte.

1941

Állandóan ment, és ebben nagy partnerre talált bennem. Háromévesen mondtam neki, hogy gyalog menjünk haza az óvodából, hogy jól fáradjunk el. És attól kezdve rengeteget gyalogoltunk: városban, erdőn, mezőn. Remekül tudtunk beszélgetni, vagy éppen hallgatni együtt. Csodákat mesélt régről, és még régebbről. Vízaknáról, Brassóról, Kolozsvárról. A bálról, ahol nagymamával megismerték egymást. Nem is tudom, ő, vagy én vártam-e jobban, hogy betöltsem a 14 évet, és vihessen motorozni. Szedett nekem havasi gyopárt, nekem adta a kedvenc tollait és a Honthy Hanna fényképét. Egyszer szétszedett egy hatalmas farakást, mert beszorult alá egy kiskutya, akiért nagyon fájt az szívem.

Vízakna

Idén májusban mintha kicsit felgyorsította volna a leépülését, mert az erős szervezete csak nem akarta feladni. Elkezdett kevesebbet enni. És már nem ugrott, ha Édesanya sétálni hívta. Júliusban meg egyszer csak nem kelt fel. Hazarendelte a családot, életében talán először volt szigorú. Bennünket is megvárt augusztus elején, örült nagyon, hogy látott. Amikor augusztus végén, az utolsó délután – akkor már csak Édesanyával állt szóba, másra nem reagált – mondtam neki, hogy ne féljen, induljon el, könnybe lábadt a szeme. Bár tudta, hogy itt az idő, azért mégiscsak sajnálta itt hagyni ezt az egészet.

1958

A temetés után rendezgettük a dolgait, a fotói között találtunk egy gondosan becsomagolt pakkot. Németországba disszidált barátjának az évtizedeken át írt levelei voltak benne, meg egy levél nekem. Ebben felszólított, hogy őrizzem meg a leveleket, mert Dénes bácsi sokat jelentett neki, és megérdemli. Semmi másról nem hagyakozott. Csak arról, hogy a barátja levelei jó kézbe kerüljenek.

2014 - a századik születésnap

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.