09
08/2017
1

Ettetek már churutot?

kicsihalmok.jpgA kész churutok

Családunkban két ágon követtük a felmenőket: apai nagyapám ősei Ausztriából érkeztek, pontosabban a Monarchia osztrák részéből. Bányászok voltak, Járavizébe hozták őket dolgozni. Ennél többet nem tudunk róluk, de szép és jó nevet örököltünk tőlük.

Anyai nagyanyám családját 1600 tudtuk visszakövetni. Akkor telepedett le egy örmény kereskedő Gyergyószárhegyen, onnan datálható a Keresztes család székelyföldi története.

Az, hogy az ősünk örmény volt, mindig téma volt a családban, nagymama különösen büszke volt rá, de ennél többet nem nagyon tettünk az örmény hagyományok ápolásáért. Mikuláskor nagymama dalauzit készített, bár szerintem ennek sem a tradíció volt az oka. Inkább az, hogy akkor is el tudta készíteni, ha éppen nem lehetett kapni semmit. A cukrot év közben megspórolta, dió mindig került valahonnan.

Az ángáds-ábur/ángádzsábur/ángadzsábor/ángázsábor levest sem a család örmény fele készítette. Apai nagyanyám volt az, akinek nagyon megtetszett a szamosújvári ismerősök receptje, és meghonosította a családban. Minden évben készített churutot, és legtöbbször a levest is hagyományosan, kis fülecskékkel, leginkább apró raviolihoz hasonlító tésztával főzte. Ha valamiért mégsem tudott fülecskéket készíteni, akkor kockára vágta a szigorúan általa gyúrt laskát, és azt, meg apró húsgombócokat főzött a levesbe.

kicsirazatlan.jpgA megsavanyodott tej felrázatlanul

A fülecskékhez a tésztát pici négyzetekre vágjuk, egy-egy oldala 1-1,5 cm hosszú maximum. A négyzet közepébe tesszük a szinte pépesre darált borjúhúst. Abból is csak egy picikét, , hogy az átló mentén ketté lehessen hajtani a négyzetet, majd azt a mutató ujjunk begyére rácsavarni, és a két csücskét összefogni. A levesbetét nagysága, kicsisége több okból fontos: egyrészt így csinos, így pont egy falat nagyságú, végül egy ekkora fülecskét könnyen ki lehet szárítani arra az esetre, amikor nincs idő a laskával vacakolni.

kicsiosszerazva.jpgA megsavanyodott tej felrázva

Ám az ángádzsábor levesben a tészta szinte csak látványelem, annak ízét-lelkét a churut adja. Nem kutattam, de elképzelhetőnek tartom, hogy színéről kapta a nevét, valamelyik örmény vicces kedvében lehetett, amikor meglátta a kis zöld halmocskákat, homlokára csapott, és azt mondta: hát ez pont olyan, mint… na jó, hát nem tudom:)

kicsizoldseg.jpgA zöldfűszerek

Churutot készíteni hosszas folyamat, és csak nyáron lehetséges. Jó, zsíros, házi tejet oda kell tenni aludni. Az edényt minden nap fel kell rázni, vagy a tejet össze kell keverni, hogy a savó ne váljon szét a szilárd részecskéktől. Mindezt 4-6 hétig kell ismételni, állítólag akkor jó, ha savanyúbb,mint az ecet. Nos, még soha nem kóstoltuk meg, az én kíváncsiságomnak is vannak határai. Állítólag akkor is jó, ha felfőzzük, és nem megy össze a tej, én most nemes egyszerűséggel késznek nyilvánítottam, semmilyen próbát nem végeztem.

kicsizoldsegosszevagva.jpgAz aprított zöldfűszerek

Szóval ha már jó sokáig rázogattuk a tejet, akkor egy szál csomborral feltesszük főni. Közben literenként egy összmarok petrezselyemzöldet, és harmad annyi zellerzöldet apróra vágunk aprítóban, vagy ledarálunk. A tejet nagyjából 3 percig főzzük a csomborral, majd azt kivesszük belőle, helyette beleszórjuk az apró zöldfűszert. És időnként megkevergetve tovább főzzük a tejet. Hosszú ideig nem történik változás, majd egyszer csak elkezd sűrűsödni. Innen kell figyelni, illetve állandóan kevergetni, hogy ne kapjon oda.

kicsicsombor.jpgA csombor

Amikor már annyira sűrű, hogy akár halmocskákat is formázhatunk, akkor vagy ezt tesszük, vagy valamilyen formába gyömöszöljük, és abban tesszük ki a napra, ahol kopogósra szárítjuk.

Üvegben, papírzacskóba tároljuk, két évig biztosan eláll, bár egy év alatt el szokott fogyni.

kicsitejbezoldfuszer.jpgA tejbe kevert zöldfűszerek

Nálunk három literből készül, főleg azért, mert Kövi Pál az Erdélyi lakoma című szakácskönyvében ennyi tejre írták le az anyaghányadokat.

Felhasználáskor a churutból reszelünk egy keveset a tányérunkba, elkeverjük tejföllel, és rámérjük a forró levest. Íze semmi máshoz nem hasonlítható, de savanykás jelleget ad a levesnek.

Az ángádzsábor leves alapja húsleves, amelyet ebben az esetben alapléként használunk. Nálunk az soha nem volt benne zöldség, csak a fülecskék, meg a tejfölös churut.

kicsimassza.jpgA besűrűsödött, formázható massza

Az utóbbi években más leveseket – zöldség, gomba, krumpli, stb - is ízesítek churuttal, mi imádjuk.

Az ángádzsábor levest csak az erdélyi örmények készítik. A fülecskéket Örményországban is ismerik, a churutot nem.

Ha tetszett a bejegyzés, és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a Paszuly facebook oldalát, itt megteheted. Instagramon is követhetsz.

A bejegyzés trackback címe:

http://egigeropaszuly.blog.hu/api/trackback/id/tr7012730444

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Andrass9 · http://blogkocsma.blog.hu 2017.08.16. 09:38:26

A churut az fenomenális fűszer! Közel 5 éve ismertem meg Süllőcske blogtárs jóvoltából. Érdekes volt olvasni a cikket, különösen, hogy már nagyon fogytán van az anyag - tán egy fél kúpocskám van még 2013-ból.
Ha érdekel a mi tapasztalatunk, két posztunk is foglalkozik vele:
blogkocsma.blog.hu/2013/06/10/angazsdabur_i és
blogkocsma.blog.hu/2013/08/02/a_churut_recept_utoelete