19
06/2017
0

Mentás zöldborsófasírt

kicsizoldborso.jpg

Van egy könyv, amelyben minden csillagjegyhez mellékeltek egy-egy ismert mesét, ezzel szemléltetve, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezik annak a jegynek a szülöttje. Nem túl tudományos, de érthetővé tesz bizonyos dolgokat.

Az én mesém a Borsószem királykisasszony, és ebben most nem azon van a hangsúly, hogy királykisasszony vagyok, bár kétségtelen, az sem elhanyagolható faktor:) Jó, segítek, az érzékenységemre világít rá, hát mit mondjak. Soha ne tegyetek az ágyamba borsószemet.

Lehet, hogy a hasonlóság miatt is, de gyerekként is kedvenc meséim egyike volt a Borsószem királykisasszony, anyukámtól örököltem a mesekönyvet amelyben benne volt. Emlékezetes rajzok, vastag lapok. A címe: Hollókirály és más mesék. Ebből olvastak fel, majd olvastam magam is a Borsószem királykisasszonyról, és elképzeltem, hogy nekem van egy ilyen icurka-picukra királykisasszony babám. Egy borsószemnyi mindössze, aki egy fél dióhéjban lakik. Soha nem készítettem el, annyira élt a képzeletemben, hogy nem volt szükség tárgyi megvalósulásra.

Aztán arra is emlékszem, hogy Magyarlétán, nagymama szülőfalujában, borsót pucoltunk, amit megszárítottak. Örök talány, hogy frissen miért nem ettük, mint ahogy az is, hogy télen mit készítettek belőle. Ilyen emlékeim nincsenek, pedig úgy gondolom, mindenre emlékszem:)

Majd jöttek a dundi borsók, így szemléltettük három gyereknek, hogy melyiket lehet már leszedni, és melyiket nem. A laposaknak még maradniuk kellett, a dundi borsókat viszont lehetett tépkedni, sőt, ha kedvük tartotta meg is ehették. Elképzelhető, hogy volt olyan hét, amikor nem is ebédeltek, mert mindig tele volt a hasuk dundi borsóval.

Annyi borsót minden esetre még életemben nem pucoltam, mint idén. Alaposan kihasználjuk a szezont, nagyon remélem, még ezen a héten is lesz. Leginkább párolt zöldborsót ettünk mindenféle zöldfűszerrel, de készítettem rókagombával is. És akkor eljött az ideje a zöldborsó fasírtnak, ami annyira, de annyira finom, hogy mi szombaton is azt ebédeltünk, és ma is azt fogunk, és nem vagyok meggyőződve, hogy holnap is nem sütök. Mert ha nekem valami ízlik, akkor legalább háromszor kell ennem belőle. Egymásután. Ez van.

Bár nem próbáltam, nyilván zabliszttel is finom, és akkor akár gluténmentes is lehet. Minden esetre a teljes kiőrlésű lisztet nem érdemes lecserélni fehérre. Nem csak azért, mert egészségesebb, hanem finomabb is.

Hozzávalók:

650 g borsó (egy kilót megpucolva ennyi lett)
6 ek teljes kiőrlésű királybúza liszt
1 tojás
2 ek apróra vágott friss mentalevél
1 szál újhagyma

bors
hidegen sajtolt napraforgóolaj
kevés pirított szezámolaj (elmaradhat)

A borsót kevés alaplében (vízben) megpárolom. Közben a hagymát apróra vágom. A borsót kicsit hűtöm, majd kb 1 deci folyadékkal (a főzőlevéből) és a mentával a megfelelő gép segítségével összeaprítom-pépesítem.

Beledolgozom a tojást, a lisztet. Sózom, frissen őrölt borsot szórok rá, és alaposan összegyúrom. Viszonylag puha masszát kapok.

Gombócokat formálok, majd kicsit kilapítom, és nem túl forró, hidegen sajtolt napraforgóolajban mindkét oldalát kisütöm.

Tálaláskor megkenegetem pici szezámolajjal. Salátával kínálom.

Ha tetszett a bejegyzés, és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a Paszuly facebook oldalát, itt megteheted. Instagramon is követhetsz.

A bejegyzés trackback címe:

http://egigeropaszuly.blog.hu/api/trackback/id/tr9812605281

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.